Nyíregyházi Egyetem
Óvó- és Tanítóképző Intézet
Óvó- és Tanítóképző Intézet
Nyíregyháza tanítóképzése másfél évszázados múltra tekint vissza. A múlt század közepén, 1847-ben már működött képző a városban az evangélikusok iskolaszervező munkájának köszönhetően. Egy év után azonban a gazdasági bizonytalanság és a háborús állapot miatt működését ideiglenesen felfüggesztették. A tanítás csak 1859-ben indult újra, s az intézet Eperjesre való áthelyezéséig, 1873-ig folyamatosan működött. A képzés itteni folytatására négy évtizedet kellett várni, a Nyíregyházi Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet ugyanis 1914-ben nyitotta meg kapuit, és 1959-ig, a középfokú tanítóképzés felsőfokúvá szervezéséig látta el a feladatát.
Századunk elején még egy képző nyílt Nyíregyházán: a református tanítónőképző (Leánykálvineum). A nyíregyházi állami tanítóképzőbe 1914-től 1961-ig 6306 tanuló iratkozott be, és 1374 fő szerzett képesítést. A református tanítónőképzőben pedig 1928-tól 1957-ig 6523 volt a beiratkozott tanulók száma, s 1948-ig, az iskola államosításáig 670 oklevelet adtak ki.
Kapcsolat
1959 szeptemberében megnyitották megyénk első felsőoktatási intézményét, a felsőfokú tanítóképzőt. A régióban betöltött szerepét igazolja, hogy a magyarországi tanítóképzés felsőfokúvá válásakor Nyíregyházának, és egyben a megyének is, ez volt az egyetlen felsőfokú intézménye, s ezen intézmény tanárai közül kerültek ki a későbbi tanárképző főiskola megalapítói.
A nyíregyházi felsőfokú tanítóképzés szervezeti fejlődésében két jól elkülöníthető periódus alakult ki a körülmények hatására, speciális jellegzetességként más tanítóképzőkhöz viszonyítva. Az első szakasz az önálló felsőfokú tanítóképzés, a második pedig a „nyíregyházi modell” szakasza, amely elnevezést a pedagógiai lexikon is tartalmazza.
