DIAGNOSZTIKUS ÉRTÉKELÉS A KÖZÉPSŐ GYERMEKKORBAN
A kutatás célja
A középső gyermekkorban lévő gyerekek megismerő folyamatai sajátosságainak feltárása, diagnosztikus mérőeszköz kidolgozása és standardizálása, az egyes pszichés jellemzők alapján képzett alcsoportokra vonatkozó fejlesztési stratégia kidolgozása.
Célcsoport
Az általános iskola 3. és 5. osztályos tanulói.
Kutatott területek
Írás, helyesírás (Koi Balázs)
Olvasás, szövegértés (Jenei Teréz)
Környezet és természetismeret (Homoki Erika)
Számolás, gondolkodási műveletek (Sitkuné Görömbei Cecília)
A kutatási téma aktualitása
A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/D. és 39/E. §-a két olyan oktatási-szervezési formát tartalmaz, amely támogatással ösztönzi a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált keretek között megvalósuló – a szociális helyzetből és a képességek fejlettségéből eredő hátrányok ellensúlyozását célzó - iskolai nevelésének-oktatásának megszervezését. A rendelet szerint a képesség-kibontakoztató és az integrációs felkészítés, a résztvevő tanulók nevelése és oktatása, tudásának értékelése a közoktatási törvény 95. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján kiadott integrációs program alkalmazásával történik. Az iskolai integrációs program (iskolai IPR) nem ad meg részletes tanítási tartalmakat, választandó tantervet, tankönyvet, stb., nem nevez meg konkrétan alkalmazandó programokat, viszont kinyilvánítja az egyéni különbségekre alapozott nevelés kialakításának szükségességét. Kiindulópontja, hogy a tanulók közti különbségek rendkívül sokfélék, a személyiség széles dimenzióiban írhatók le, s nem korlátozhatók valamely tantárgyban elért iskolai eredményekben megmutatkozó különbségekre. A differenciálás nem azonosítható a felzárkóztatással és a tehetségneveléssel, a differenciálás tehát nem a tanulmányi eredményesség szintjeihez igazodik. A differenciálás mindenki számára a saját komplex személyiségstruktúrájának leginkább megfelelő, számára optimális fejlesztés biztosítását jelenti, figyelembe véve előzetes tudását, annak gyengébb és erősebb területeit, a tanuló igényeit, törekvéseit, érdeklődését, személyiségének rá jellemző vonásait, speciális erősségeit és gyengeségeit.
Az iskolai IPR (2003) kötelezően előírja, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókról a tanítók, tanárok pszichológusok, fejlesztő pedagógusok és gyógypedagógusok közreműködésével egyéni fejlesztési terveket készítsenek. Az egyéni fejlesztési tervek elkészítéséhez az egyes gyerekek diagnosztikája szükséges, azaz annak felmérése, hogy az adott gyerek hol áll a fejlődésben, mely területen erős, és miben szorul fejlesztésre. A diagnosztikus mérés célja, hogy a pedagógusok megállapíthassák az egyes gyerekek készségeinek és képességeinek fejlettségét, hogy a továbbiakban erre építhessék a pedagógiai munkát.
Schmercz István
a kutatás irányítója