Online múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt a végzős tanító szakos, magyar műveltségterületes hallgatók május 10-én. A program során Czékmány Anna és Kádár Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai kalauzolták a hallgatókat, valamint beavatták őket egy múzeumi mesekönyv születésének rejtelmeibe is. A foglalkozás kapcsán Dudás Vivien, IV. éves tanító szakos hallgató jegyezte le a gondolatait:
Titkos átjáró, de vajon hova?
Gyermekkorunk és iskolai élményeink között a legédesebbek a folyton várva várt osztálykirándulások, amelyek „gyenge láncszemei” többek közt a múzeumok és a kiállítótermek voltak. Felmerül bennünk a kérdés, lehet-e izgalmas egy múzeumi látogatás kisiskolás korban?
Kádár Anna Titkos átjáró című mesekönyvének tükrében azt kell mondjam, több mint izgalmas! A Petőfi Irodalmi Múzeum Titkos átjáró projektjének kísérleti jellegét adta, hogy a gyerekek bevonásával formálódtak mind a múzeumpedagógiai foglalkozások, mind maga a kiadvány, hiszen náluk jobban senki sem tudhatja, mi is az, ami fantáziájukat igazán megmozgatja. A könyv varásza abban rejlik, hogy akaratlanul kíváncsiságot és tudni akarást ébreszt bennünk, megannyi rejtelmes elemével és bújtatott célzatával. A mesék szereplőit, helyszíneit és tömérdek elemét Fatér Anna káprázatos karakterrajzai és könnyed humorú, azonban mélyreható illusztrációi keltik életre.
Kádár Anna és Czékmány Anna betekintést engedett munkásságukba, annak folyamatába és természetesen mindezek elképesztő végeredményébe, amelyet még a pandémia sem szakított félbe. A foglalkozások pedagógiai, módszertani alapvetése, hogy a gyerekek az esemény kezdetétől saját kreativitásukra támaszkodva személyes viszonyt alakítanak ki a múzeumi tér felfedezésén keresztül. Jelen helyzetben egy online távlatvezetés vette át a jelenléti foglalkozások helyét, amely bár kifogásolhatatlan és informatív, a valós tapasztalatszerzést semmi nem pótolhatja.
Inspiráló volt olyan formabontó és asszertív alkotókkal megismerkedni, akik a gyermekirodalmat, mint eszközt ilyen tudatossággal képesek használni, annak érdekében, hogy egy valódi átjárót képezzenek a gyerekek és munkásságuk között.