2026. október 15-én az elsőéves óvodapedagógus és a másodéves tanító szakos hallgatók pedagógiai szakmai napra látogattak Budapestre, a Magyar Zene Házába. Az alábbiakban a hallgatók beszámolói olvasható a programról.

A program, amelyen részt vettünk, a „Játékra hangoló” nevet kapta. Nem véletlen, hogy éppen ezen a foglalkozáson vettünk részt, hiszen ehhez a pályához elengedhetetlen a játszva tanítás. A foglalkozásokat mindkét csoportnak Takács-Nagy Jázmin, zenepedagógus és zeneterapeuta tartotta. A két csoport számára külön-külön foglalkozást szerveztek, a szakterületüknek megfelelően. A tanító szakos csoport számos zenével kapcsolatos játékkal tudta elmélyíteni az eddigi tudását. Mivel egy tanítónak éppen úgy szeretnie kell játszania, mint egy gyermeknek, mi magunk is kipróbáltuk a játékokat, és sokat játszottunk. Ezeket a játékokat sikeresen elsajátítottuk, így a jövőben könnyedén tudjuk majd alkalmazni őket. A foglalkozások után lehetőségünk nyílt megtekinteni a Magyar Zene Háza állandó kiállítását is. A kiállítás interaktív és rendkívül érdekes volt mindannyiunk számára: mindenki el tudott merülni a különböző zenei korszakokban.Rengeteg új élménnyel és ismerettel gazdagodva tértünk haza. Szabó Szilvia és Fülep Mirella, másodéves tanító szakos hallgatók

Óvodapedagógus hallgatókként rendkívül inspiráló és szakmailag is iránymutató élményben volt részünk: csoportunkkal ellátogattunk a budapesti Városligetben található Magyar Zene Házába. A Sou Fujimoto által tervezett, fák közé simuló épület már önmagában is lenyűgöző, de jövendőbeli hivatásunk szempontjából az igazi csodát a falakon belüli tartalom jelentette. Különösen izgalmas volt látni, hogy maga az építmény egy életfát szimbolizál, amelynek szintjei tökéletesen tükrözik az időbeli és zenei tagozódást. A látogatásunkat a talajszint alatt, a „gyökereknél” kezdtük, ami a múltat jelképezi. Itt, az „A mi zenénk” című állandó kiállításon az interaktivitás kapta a főszerepet. A különleges fejhallgatós rendszer, a virtuális zenekarvezetés és a mechanikus ritmusjátékok kiválóan bemutatják, hogyan lehet a zenét élményalapúan, minden érzékszervre hatóan közelebb hozni a önmagunkhoz. Ezután felmentünk a park szintjére, a „törzshöz”, amely a jelent mutatja be. Ez a hatalmas, átlátszó üvegfalakkal körülvett tér az élő koncertek és az aktuális zenei események otthona, ahol a zene kézzelfogható valósággá válik. Végül a legfelső szintre, a lombkoronába emelkedtünk, amely a jövővel foglalkozik. Ez a szint a tanulásé, az oktatásé és a zenepedagógiáé. Számunkra ez volt a legfontosabb állomás, hiszen itt olyan modern, kreatív tereket és eszközöket láthattunk, amelyeket kifejezetten az óvodáskorúak és kisiskolások csoportos foglalkozásaira terveztek. Élmény volt megtapasztalni, hogyan lehet a korai zenei nevelést játékosan, a gyermekek természetes kíváncsiságára építve megvalósítani. Ez a tanulmányút megerősített bennünket abban, hogy a zenei nevelés nemcsak dalok megtanításáról szól, hanem az érzelmi intelligencia, a kreativitás és a közösségi élmény fejlesztéséről is. A látott módszertani megoldásokat és a zene szeretetét biztosan magunkkal visszük jövőbeli óvodai munkánkba. Köszönjük a lehetőséget!
Suga-Nagy Katalin elsőéves óvodapedagógus hallgató